Bemutatkozik a Szövetség új sportmunkatársa
Az életem gyerekkoromtól a kialakuló betegség és a teniszpályák világa között zajlott.
Poós Gergő vagyok. Sokan már jól ismertek a Transzplantációs Klinikáról, a teniszpályáról, vagy talán azért, mert több mint 25 éve volt a veseátültetésem. Most a Szövetség sportmunkatársaként szeretnék bemutatkozni.
A teniszt 6 éves korom óta versenyszerűen űzöm, életem szerves része volt mindig.
Édesapám teniszedző volt, így az öcsémmel nem is szólt másról a fiatalságunk, mint hogy a teniszpályán álltunk, szaladtunk, ütöttük a labdát, s mindezt a hét legalább 5 napján. A testvérem – Poós Bence – jelenleg is főállásban teniszedző, s egyben az én tenisz partnerem, segítőm is. Én magam szintén végig versenyeztem a hazai korosztályos bajnokságokat, majd a transzplantáció után is játszottam még I. osztályú csapatban, később pedig én is rengeteget edzősködtem.
Azonban közben a betegségem is kialakult, a csecsemőkori kétoldali húgyvezeték-elzáródás szomorú következményekkel járt: 15 évesen dialízisre kerültem. Ám mindössze 2 éven belül sikeres átültetésen estem át, olyannyira, hogy máig ezzel a beültetett vesével élek. A gyerekkori sok edzés és versenyzés meghozta a gyümölcsét a transzplantáltak nemzetközi versenyein is többször voltam egyéni és páros Európa-bajnok, sőt 2005-ben Kanadában egyéni világbajnoki címet is szereztem.
Mindössze 21 éves voltam,
amikor 2000-ben csatlakoztam az I. sz. Gyermekklinikán létrejött ifjúsági vesés egyesülettel a Magyar Szervátültetettek Szövetségéhez. Innentől kezdve 6 éven keresztül a Szövetségben dolgoztam, sportos munkatársként, sőt 1 évig a régi Szervusz magazin főszerkesztője is lehettem.
Aztán 2006-ban – csodálatos feleségemnek hála – megszülettek ikreim, Beni és Lili, s egyre kevesebb időm jutott a szövetségi munkára.
Mindeközben diplomáztam, általános iskolai pedagógus lettem, tanítottam, edzősködtem, családi vállalkozásban „Én Újságom” címmel országos terjesztésű gyermekújságot adtunk ki, több ízben teniszpályákat üzemeltettünk, egy ideig részmunkaidőben a Decathlon munkatársaként dolgoztam, kisebb-nagyobb szépirodalmi sikereim is voltak, informatikát tanultam, sőt balatoni vitorláztatással is foglalkoztam. Mindezt az elmúlt 16 év során.
Gyorsan szalad az idő, úgy tűnnek el az évek, hogy alig fogom fel, s ma már a gyerekeim is önálló, 16 éves középiskolás diákok, ami ismét kissé szabadabb életmódot tesz számomra lehetővé.
Aztán másfél éve már a Magyar Tenisz Szövetség (MTSZ) felől jövő kérésnek engedve társadalmi munkában az MTSZ FÉT Bizottságának (Fogyatékossággal Élő Teniszezők Bizottsága) tagja vagyok. Képviselem a szervátültetett teniszezők érdekeit az MTSZ-ben, igyekezve anyagi és egyéb forrásokat találni sportágunk felkarolásához.
Idén januártól pedig ismét a Szövetség munkatársaként segítem a szervátültetettek sportját.
Teszem ezt azért, mert mindig is – még ha 16 évre el is sodort az élet – a magam közegének éreztem sorstársaimmal való közösséget, és igyekszem visszaadni valamit a nekem jutott eddigi 25 évből, amit szervátültetettként élhetek.
S mivel életem szerves része a sport, azt gondolom, testhez álló feladatot kaptam. Nem csak orvosi kutatások és vizsgálatok, de az élet is bizonyítja – nekem biztosan –, hogy szervátültetettek – sőt dializáltak – életminőségét nagyban javítja a sport jótékony hatása, sőt a beültetett szerv élethosszát is növeli a rendszeres és aktív sportélet.
Fontosnak tartom a szabadidős, rehabilitációs és rekreációs sportos tevékenységet, legyen az akár séta, bármilyen jellegű mozgásforma, sőt akár tánc is.
Azonban a fő feladatom a 30 évvel ezelőtt szárba szökkent versenysportunk koordinálása, hiszen Magyarországos több, a maga sportjában kiváló és tehetséges szervátültetett sportol versenyszerűen.
Fontos, hogy olyan edzéslehetőséget, versenyrendszert alakítsunk ki és tartsunk fent, amivel valamennyi aktívan sportolni vágyó potenciális versenyzőt elérhetünk. Lassú, de határozott változtatások útján biztosítani szeretnénk a vidéki sport fejlődését, hogy az eddigi centrumszerű budapesti sportéletünket kiterjesszük az egész országra.
Úgy érzem, sok fiatal felnőttet, 20-40 éves korosztályba tartozó szervátültetettet nyerhetnénk meg magunknak, ha őket közösen, elsősorban jótékony szövetségi tevékenységünk bemutatásával meg tudnánk magunk közé hívni. Köztük több olyan sportolót is, aki transzplantációja előtt aktívan sportolt, de nem akarja, vagy nem tudja ezt az életmódját folytatni. Ha nekik el tudjuk mondani, hogy itt nálunk milyen lehetőségek vannak, néhányan biztosan csatlakoznának.
Örülnék, ha teljesebb képet kapnánk sportunkról azáltal, hogy minél inkább mérhetővé és átláthatóvá tesszük hazai versenyéletünket.
Érdemes aktív sportfejlesztési szereplőkké tenni magukat a sportolókat is, hiszen az ő visszajelzéseik messze többet mondanak, mint gondolnánk. Saját sportjukról, tevékenységeikről, fejlődésük elősegítéséről, érzéseikről, kívánalmaikról jobb képet adnak azáltal, hogy ők maguk szólalhatnak meg. Legyen ez egy sportolói kérdőív, edzéslátogatási, versenylátogatási visszajelzés, sportolói megbeszélés, edzőtábori csapatösszetartás.
Igyekszem a fenti gondolataim útján a munkatársaim útmutatásával és útegyengetésével ezeken dolgozni, a transzplantáltak sportos életmódját elősegíteni.
Poós Gergő
Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2022/1. számában jelent meg.