Egyesületi elnökök és elnökségi tagok továbbképzése Tapolcán

A képzés célja az aktivitásban, az új ötletekben és kezdeményezésékben való fejlődés, avagy az összefogás ereje

A Szövetség elnöksége három évvel ezelőtt kezdte meg tagegyesületek elnökeinek és elnökségi tagjainak a továbbképzését annak érdekében, hogy tagszervezetei minél hatékonyabban tudjanak működni. A pandémia a tagegyesületek működését is lassította, ezért a képzés legfőbb célja az volt, hogy a tagszervezetek újra lendületet kapjanak. Az idei évben erre a képzésre a Trapi-napok nulladik napján került sor.

A továbbképzés tervezetét jóval az utazás előtt mindannyian megkaptuk. Már napokkal korábban égtem a kíváncsiságtól, hogy közelebbről is megismerjem a Szövetség elnökségi tagjait, az egyesületek elnökeit, felelőseit, hisz már én is ennek a csapatnak a része vagyok. Nagy izgalommal készültem a képzésre, mert úgy gondoltam, sok mindent kell még tanulnom, hogy sikeresek legyünk a tagtoborzásban és az egyesületünk megtartó erejében.

Tanáraink, Berente Judit, dr. Grózli Csaba, Székelyné Ili és Feszt Tímea ezen az igencsak intenzív programon bemutatták a szövetség mindennapi életét.

Mélyebben ráláthattunk az általuk végzett munkára, hiszen a programok szervezésén túl – mely számunkra a legnyilvánvalóbb számtalan apró vagy fajsúlyos feladatot végeznek a Szervusz újság szerkesztésén át a „Millió lépés” megvalósításáig. Az előadásokból részletesen megismertük a szervezet társadalmi szerepvállalását a sport terén, a civil jelenlétet a médiában, fokozottan megértettük a képviselet fontosságát nemzetközi berkekben is.

Segítséget kaptunk a donációs nap programjának összeállításához, a különféle sajtócikkek megírásához, a közösségi média alkalmazásához, valamint a pénzügyi elszámolásokhoz is minden részletre kiterjedő tudnivalókat adtak át nekünk. Jómagam a pályázatírás rejtelmeiről tartottam egy rövid kis előadást a résztvevőknek. A program sokkal több volt, mint oktatás, igazi csapattá kovácsolt bennünket. Beleláttunk más egyesületek működésébe és nehézségeibe is, ahol hasonlóak a nálunk jelentkező gondok is. . Köszönet a szervezőknek és a fő moderátornak Poós Gergőnek, aki az előadások között színes csapatépítő játékokkal tartotta fenn az érdeklődést a résztvevőkben. A közös badacsonyi kiránduláson megismertük egymás énekhangját, és kinek-kinek kedvenc dalát is, mert az igazi nótafánk Fodor József, aki a Szövetség elnökségi tagja és a Heves megyei egyesület elnöke, nem engedte, hogy elaludjunk ezen az estén. A kapott tananyagok helyett álljon itt pár gondolat, vélemény, mely sorstársaiban született a közösen átélt események kapcsán.

Lőrinczné Halász Klára (TVME elnökségi tag):

Háromszoros veseátültetettként én már sokszor voltam ilyen, illetve hasonló képzésen, ahol mindig nagyon jó a társaság. Megtudtam, hogy valóban szükség van szereplésre, a média ehhez sokat tud hozzátenni. Megerősítést kaptam arról is, hogy amit csinálunk, azt nem csináljuk rosszul, de mindig van hova fejlődni. Az egyesületünk nincs egyedül, rengeteg segítséget kapunk a szövetségtől.

Kóka Zoltán (Trappancs Egyesület, 14 éve vesetranszplantált):

Lassan kinövök a Trappancs korból, azt gondolom, ha jó dolgokkal kapcsolatban a figyelembe kerülök, akkor a sportoláson kívül másfajta szerepet is kaphatok az egyesületen belül. Úgy érzem, a fiatalabbaknak, a gyerekeknek át tudnám adni a tudásomat és tapasztalatomat, hisz 14 éve versenyzek, de azt is tudom, hogy ehhez nekem még több idő kell. Jó volt belelátni a szövetség életébe. Bár egy kicsit sok volt az elméleti rész a képzésen, keresem azt az utat, ahol ki tudnék teljesedni. Optimista ember vagyok, ezért szeretem idézni Muhammad Alit: Számomra a lehetetlen nem tény, hanem vélemény! – ezt én is így gondolom.

Szűcs Mátyásné Marika (szegedi egyesület elnökségi tagja, 6 éve vesetranszplantált):

Én már harmadszor vagyok ilyen képzésen, és minden alkalommal adott valami pluszt. Most sem csalódtam az előadások anyagaiban, hisz volt olyan, amit eddig nem tudtam, illetve korrekcióra szorultak az ismereteim. Engem ez az új élet arra ösztönöz, hogy tegyek valamit, nem csak magamért és a családomért, hanem a sortársaimért is.

Kispataki Szilvia (szolnoki egyesületi tagja):

Engem a kíváncsiság hozott ide, nagyon érdekelt a szövetség munkája. 25 éve volt az első, és 5 éve a második veseátültetésem. A sporton keresztül kapcsolódtam be az egyesület életébe; futok, kocogok, súlyt lökök és keresem a többi sportolási lehetőséget is. Egy idevaló idézetet mondanék: „A betegség elválaszthatott volna minket egymástól, vagy éppen szorosabbá fűzhette a kapcsolatunkat. Szerencsére a balsors bekötött szemű istennője, aki halálos betegségekkel sújt válogatás nélkül férfiakat, nőket, gyerekeket, nekünk az összefogás erejét adományozta.” (Fabrizio Sparta). A mai nap után, úgy gondolom, jobban átlátom a szövetség és az egyesületek munkáját és azt is, hogy a jövőben hogyan tudom majd segíteni azt.

Poós Gergő (25 éve vesetranszplantált, régi új tag):

A továbbképzés szünetei közötti játékok lebonyolításáért voltam felelős. Szervezőként azonban már korábban beszéltünk a témákról, a programokról, ezzel némi rálátást biztosítva a várható hatékonyságról. Ami elvárható egy ilyen képzéstől, hogy inspirációt adjon a résztvevőknek, ami a jövőben a saját munkájuk tervezésében és lebonyolításában segíti őket. Mivel ezen a kurzuson tagegyesületek elnökei, munkatársai képzéséről volt szó, az aktivitásban, új ötletekben és kezdeményezésékben, illetve a dinamikus kommunikációban való fejlődés volt a cél. Ellentétes érzelmek és érzések kavarodnak bennem. A képzések hatékonyságát tartalmi elemei adják. Ez azonban a szerepelők motiváltságától is függ, s ezek hatnak egymásra.

A tartalmi elemeket lehet bővíteni, újra gondolni, áttervezni, új elemekkel kiegészíteni,

ezeket a jövőben bizonyosan jó irányba alakítjuk majd, hogy még többet tudjunk adni az egyesületi vezetőknek. Azonban az egyesületi vezetők, egyesületi tagok nélkül nincs megfelelő közösségi élet. A képzés tartalmi elemei jók voltak, de mivel korábban más területen vezettem képzéseket, érzem azt, hogy honnan hová lehetne fejlődni. Nekem mindezért ez a képzés új távlatokat nyitott. Ha kiragadnék gondolatokat, akkor a szervátültetettek egyesületi és szövetségi életben való tevékeny részvétele meghatározó lesz a Szövetség következő éveinek, és eseményeinek megvalósításában. Közösségünkbe újabb és újabb szervátültetettek meghívása ugyanolyan fontos cél, mint a jelenleg futó folyamatok összegsége. Kell az utánpótlás, kellenek és újabb aktív szereplők, hogy legyen kinek átadni azokat a lehetőségeket, melyeket most is nyújt a szövetség tagszervezetei és tagjai számára.”

A továbbképzés összességében a célját elérte.

Mindnyájan gazdagodtunk a kapott információkkal, a sok tudásanyaggal, számtalan ötlettel és nem utolsó sorban személyes barátságokkal is. Berente Judit elnökasszony (elnökasszony: 1 szó) előadásának egyik gondolát idézem: A közösség olyan emberek csoportja, akik egyetértenek abban, hogy közösen fognak növekedni (Simon Sine). Mi, akik a képzésen jelen voltunk, megállapodtunk abban – mint a Szövetség tagegyesületeinek vezetői és tagjai – ennek megvalósítására fogunk törekedni.

Tóthné Pataki Csilla

Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2021/3. számában jelent meg.