Biztonság, bizalom, önbizalom II. rész
Állásinterjú… nem életveszélyes helyzet, de sokaknak (nekem biztosan) próbatétel. Ismeretlen emberek alig fél óra alatt felmérik szakmai értékemet, és visszajelzik azzal, hogy felvesznek vagy sem. Szimpatikus vagyok, el tudják képzelni, hogy része legyek a mindennapjuknak vagy sem.
A szakmai részt leszámítva lehetne akár egy randi is…
Hazafelé azt figyelem, mitől érzem magam inkompetensnek, kiszolgáltatottnak a beszélgetés után. Kedvesek voltak velem, érdekelte a bizottságot az, amit mondtam, reflektáltak rá. Volt olyan interjúm, ahol a vezető feltett öt kérdést (mindegyikre megtalálhatta a választ az önéletrajzomban), majd a vállam fölött rezzenéstelen tekintettel elmeredve hallgatta a választ reakció nélkül. Arra jutottam, hogy elbizonytalanodtam magamban, és ettől felkavart, érzékeny és rosszkedvű lettem.
A bizonytalanság, az önbizalom megingása sokakban ilyen, vagy ehhez hasonló érzéseket indít el.
Talán még a düh és a szorongás a fentieken kívül a leggyakoribb jele annak, ha külső hatások vagy érzések, gondolatok következtében elveszítjük a biztonságérzetünket, megcsappan az önbizalmunk. Talán most többekben felmerül az a gondolat „persze, ha valakinek van olyan…”. Örömmel jelenthetem, valamennyi mindenkinek van, és legyen bármilyen pici vagy vékony is az a fácska, érdemes gondoznunk, erősítenünk őt.
Amikor a terápiás munkában az önbizalom kerül elő, mint téma, és a kliensek megengedik maguknak, hogy meséljenek nehézségeikről, szinte minden alkalommal felteszek egy nagyon fontos kérdést. Ezekkel szemben hol érzi azt, hogy jobban megéli a magabiztosságot? Ennél a témánál könnyen kerülhetünk abba az ördögi körbe, hogy amíg megérteni próbáljuk, mi hiányzik, még inkább megerősödik az, ami nem jó. Ezért fontos átirányítani a fókuszt arra is, hogy mi működik.
Hol megy? Erőt és alapokat ebből lehet meríteni. Így egy súlyos szociális gátlásokkal küzdő kliensem, aki szinte feladta a reményt, arra, hogy párkapcsolatot építsen, elkezdi végiggondolni, hogy mitől tud otthon önmaga lenni, míg más társas helyzetben elrejti a humorát, a véleményét, érdeklődési köreit, szinte mindent, amihez mások kapcsolódni tudnának. Otthon biztos abban, hogy szeretik és elfogadják őt, ami nem jelenti azt, hogy mindenért dicséretet kap, de ott ez is elviselhető. Elvárható ez egy kezdődő ismerkedésben, egy laza baráti kapcsolatban? Nem. Hogyan tudná mégis megteremteni ezt a légkört, amikor nem otthon van? Ki az, aki itt is, ott is jelen van? Egy nevetéssel kísért kitérő után, ahol felvázolja, hogy a szüleit vinné magával a randevúkra, kiböki; önmaga. Vajon magának megteremti azt a légkört „amit érzek, gondolok és teszek az elfogadható, sőt szerethető, de ha valaki mást gondol az is rendben van”?
Biztonság, bizalom, önbizalom I. rész
Ez a gondolatmenet fontos megértést hozhat.
Ahogy hazafelé tartottam az interjúról, rosszul éreztem magam. Nem bántott senki, mégis olyan volt, mintha igen. Én bántottam magam, mert azzal szembesültem, hogy a (sikertelen) interjú során mások mást gondolnak rólam és szakmai értékemről, mint amit én gondolok. Vagy talán ugyanazt gondolják, de amíg magamat gond nélkül kritizálom és minősítem le, másoktól hallani ezt megsemmisítő, történjen az bármilyen korrekt és udvarias formában. Ezen a ponton két választási lehetőségem van. Belekapaszkodom az önsajnálat készségesen felajánlott ismerős kezébe és mondataiba „tessék, megmondtam, semmit nem érek, mások is látják, ennyit erről, keresek egy barlangot és egy fazék bogyót”. Könnyű és ismerős út, megvan az az előnye, hogy nem kell sokat tenni, csupán búslakodni.
A másik választás, hogy elismerem magamnak, ez nem ment. Itt és most az én teljesítményem és a körülmények nem vezettek sikerre. Dühös és csalódott vagyok. Ugyanakkor van lehetőségem máshol is megpróbálni, ezt vagy azt fejleszteni, és felidézni azokat a helyzeteket, amikor ugyanezt a szakmai értéket elismerték, értékelték. Munkásabb, de talán ezen keresztül látható, hogy a lehetőségek és a fejlődések útja azon keresztül vezet, hogy megtanulunk önmagunkban bízni.
Tusor Lilla
Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2021/3. számában jelent meg.