Érzelem, érzem-e?
A mostani időszakban sokan tapasztalják meg, hogy könnyen és gyorsan indulatba jönnek vagy elöntik a negatív érzések. A munkánk során a másik véglettel is találkozunk, amikor nehezen vagy egyáltalán nem megélhetőek, azonosíthatóak az érzelmeink. Mindkét állapot hatással van az önmagunkkal és másokkal való kapcsolatra és arra, ahogy megéljük a hétköznapjainkat.
Néhány praktikus gyakorlaton keresztül igyekszünk megmutatni mit tehetünk, ha az élet sója (az érzelmek) megszalad vagy ízetlenné válik.
Cselekedj és ne reagálj!
A mai alkalomra is egy nagyon mozgalmas és izgalmas témát választottunk Nektek, aminek egy roppant hétköznapi gyökere és oka van, ez pedig egy teafilter volt. Lehet kapni különböző bioboltokban egyfajta teát, aminek a filterén pozitív üzenetek, elgondolkoztató mondatok vannak. Az egyik ilyen filteren olvastam azt a mondatot, hogy „Cselekedj és ne reagálj!”
Ez a mondat volt az elindítója a mai témának, a másik pedig az, hogy a munkámban egyre inkább tapasztalatom azt, hogy a sok elfojtás, a kiégés, a mindennapi nehézségek, ami akár a járványhelyzet miatt, vagy egy nagyon hajszolt, munkás családi élet miatt egyre kevésbé tudunk az érzelmeinkre fókuszálni, nem tudunk figyelni rájuk, nem tudjuk azonosítani őket, és ezáltal vagy nem jönnek ki, vagy ha ki is jönnek, akkor később, más helyzetben, máshogy jönnek ki.
Azáltal, hogy nem könnyű figyelni erre, kialakulhat egyfajta belső kuszaság, egy olyan érzés, hogy itt van bent valami csomag, sok minden örvénylik bennem. Nem könnyű ezt azonosítani, illetve megterhelődnek a kapcsolatok, mert lehet, hogy a főnököm vagy bárki más dühített fel, de mire rájövök, hogy én tulajdonképpen dühös vagyok, addigra már hazaértem és kétszer belerúgtam a macskába és azt hiszem, hogy a macskára vagyok mérges. Tapasztalhatóak ezek a szélsőségek és az, hogy eltávolodunk az érzelmeinktől: agyból élünk, nem figyelünk rá, nem tudjuk azonosítani őket, vagy pedig az érzelmek vezérelnek, reagálnak, tehát valami történik, jön egy érzelem és az érzelemből egy hatalmas, elárasztó özönvíz-szerű reakció keletkezik, amit aztán továbbadunk másnak és átviszünk másba…és ez így terjed.
Jelenleg úgy tűnik, általános jelenség, hogy kavarognak az érzelmek – főleg a negatív, indulattal teli érzelmek -, a bizonytalanság, a félelem és nagyon nehéz benne eligazodni.
Amikor az érzelmek szabályozásáról beszélünk, fontos dolog, hogy ez gyermekkorban hogyan alakul ki, hogyan tanuljuk meg gyermekként ezek felismerését. Sok esetben érzéseink csak testi jelzésekben jelennek meg, mint amikor például gombócot érzünk a torkunkban, vagy szorítást érzünk a mellkasunkban, gyomrunkban. Ezekből a testi érzésekből továbbmenve tudjuk kibontani érzéseinket.
Amiért fontos és megéri, hogy kapcsolatba kerüljünk az érzelmekkel, az az, hogy kicsit jobban legyünk magunkkal, hogy kicsit több élményt, érzelmet, motivációt, energiát kapjunk a hétköznapokban és azáltal, hogy ezeket felismerjük és tudjuk kezelni, ezáltal egy rendezettebb belső élethez és egy rendezettebb kapcsolati vagy családi élethez kerülünk.
Miért fontosak az érzelmek?
Miért beszélünk mi egyáltalán erről?
A mai fiatalokban nincs motiváció?
Hogyan éljük meg a mindennapokat?
Hova vezethet az, ha valaki nem éli meg az érzelmeit?
Hova vezethet, ha valaki csuklóból, érzelemből reagál tudatosság nélkül?
Mi lehet a különbség aközött, ha valaki reagál és aközött, ha valaki felismeri az érzelmeit és abból indítja el a cselekvését?
Hogyan tanuljuk meg azonosítani az érzéseinket gyermekkorban a felnőttek/felnőtt minták segítségével?
Hogy van az, hogy felnőtt korban elfelejtjük a korábbi érzéseinket?
Ezeknek a kérdéseknek mentén beszélgetnek szakembereink:
Dr. Garai Dóra, pszichológus és családterapeuta
Tusor Lilla, klinikai szakpszichológus
Gallus Edit, mentahigiénés szakember és családterapeuta
