Hinterstoder – síedzőtábor Ausztria belsejében

A síedzőtábor a Para Sí Magyar Bajnokságra, és az MVM Magyar Kupára, valamint a következő téli világjátékra való felkészülés jegyében telt.

Ötnapos sí edzőtábort töltöttek szervátültetett sportolóink Hinterstoderben.

A síedzőtábor a Para Sí Magyar Bajnokságra, és az MVM Magyar Kupára, valamint a következő téli világjátékra való felkészülés jegyében telt. A hét második felében már gyönyörű idő volt. Az elsőben szakadó hóesés, zimankó. Bent Ausztria szívében, fent, 2000 méteren.

Ebben a táborban Fábián Attila mellett Pátkai Marcellel is együtt dolgoztunk, aki minden reggeli előtt – és délután levezetőnek is – félórás, jógatornára kötelezett minket. Ezek olyannyira jól sikerültek, hogy sem sérülés, sem húzódás, sem baleset, sem izomgörcs nem jellemezte ezt a sítábort. A síedzőtáborban a szokásos metódus a következő módon zajlott.

Korai kelés, készülődés, torna, reggeli, aláöltözet és síruha, sítárolóból elő a síléceket, sícipőket, irány az autó, jég és hóeltávolítás, motormelegítés. Nekünk kell kint lennünk elsőnek!

Szóval a hajnali hajszát követően már fél 9-re kint vagyunk a pályán. Mi magyarok vagyunk kint elsőnek, és mi jövünk le utolsónak. Ez már szinte természetes.

Fenn a hegyen Fábián Attila Dumity Richárd parasportoló edzője fogad minket. Ő egyúttal a mi edzőnk is – hiszen Olaszországban minket edzett -, s mivel Ricsi is vele van – éppen a paraolimpia előtti utolsó világkupára készülnek – közös edzéseken veszünk részt.

Ricsit úgy csodáljuk, mintha másik bolygóról jött volna. Elképesztő! Én először láttam őt sízni, de szinte nem hittem a szememnek – olyan fantasztikus mozgásra képes. Az ő sízése annyira inspiráló számunkra is – hogy mi – szervátültetett sízők – mindent beleadunk.

Attila kiosztja a feladatokat. Bemelegítés.  Csúszások kék és piros pályákon. Pályagyakorlás, különböző feladatokkal: ide terhelj, oda dőlj, itt érintsd meg, lent maradj, rugózz, hol a vállad, és a többi. Mindezt úgy, hogy Attila még azt is elhiteti velünk, hogy képesek vagyunk rá. És igaza van! Kinek, hogy megy, az már más kérdés. De nagyon akarjuk!

Aztán pályatűzés, egyik nap óriás szlalom, majd szlalom, kisebb és nagyobb kaputávolsággal. Instrukciók: fent, a kapu előtt fordulsz, a kapunál már párhuzamosan jössz, forduló előtt testsúly feljebb, majd kanyarnál testsúlyáthelyezés, lent vagy, beledőlsz a völgybe, elől terhelsz, s közben már két kanyarral előrébb jársz fejbe. Menni fog? Hát persze – kiálltjuk mindannyian!

Néha azért előfordulnak malőrök is. Aznap -14 C fok volt délelőtt. A csákányoson gyakoroltunk. Beálltam a lifthez, jött a csákány, ahogy magam alá vettem, a  a drótkötél nem jött ki a házából. Befagyott, így nem húzott, hanem felrántott a levegőbe, majd leejtett. Inkább dobott. Odavágott. Nem volt kellemes.  

Délutánonként a pályáról a szállásunkra visszatérve  – ahogy említettem – a nyújtás jegyében újabb jógatorna, majd egy kis szauna és melegvíz, este pedig vacsora után nem kellett altató senkinek.

A síedzőtábor végére mindannyian érzetük a fejlődést.  Jobban vettük a kapukat, úgy szlalomoztunk, mint ahogyan a nanduk cikázik a szavannán – legalábbis belülről így éltük meg a teljesítményünket. Igaz, ami igaz: ez az edzőtábor is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sítudásunkat még inkább finomra hangoljuk a versenyek előtt.

Dumity Rihárd monosíző pedig a sikeres felkészülés és a kvalifikációs versenyszezon után a pekingi Paralimpián is részt vett – és  szépen helyt állt, nagy reményekkel kezdheti mega felkészülést a következő paralimpiára.

Poós Gergő