Síedzőtábor Olaszországban 2021

Újoncként a szervátültetettek sícsapatában

Szüleim jóvoltából már gyermekkoromban megismerkedtem a sísporttal, és amikor a Képzett Beteg Programon hallottam a szervátültetettek sportjáról és versenyeiről, titokban azt reméltem, hogy egyszer én is részvevő lehetek majd. Így, amikor Judit jelezte nekem, hogy a sízőknek lesz egy edzőtábor november második felében, és engem is meghívott a felkészülésre, már előre örültem. A tábor helyszíne az Olaszország északi részén található Schnalstal – gleccser volt, melynek legmagasabb pontja 3212 méter. Vasárnap kora hajnalban indultunk el a csapattal, hiszen egy kilencszáz kilométeres utazás várt ránk. Mikor kora este megérkeztünk, az ülőgumóink és elmacskásodott lábaink roppant hálásak voltak a hosszú utazás utáni nyújtásért.

Este egy rövid megbeszélés az edzőnkkel és a csapattal, majd korán nyugovóra tértünk, mert másnap hajnalban 6 órakor keltünk, hogy fél óra múlva teljes menetfeleszerelésben – magyarul síruhában – találkozzunk a portánál, és együtt menjünk reggelizni a párszáz méterre lévő reggelizőhelyre. Az edzés már itt elkezdődött, ugyanis vittük magunkkal a lécünket, síbotokat, sícipőt, sisakot és minden egyebet, amire szükségünk volt aznap. Fél 8-kor indult a sífelvonó, ami felrepített minket a gleccser tetejére. A tetőn már várt bennünket Fábián Attila síedzőnk, akivel megkezdtük az egy héten át tartó edzéssorozatot, hogy folyamatosan fejlődjünk, és mindig felül tudjuk múlni a saját teljesítményünket.

Mellette várt bennünket Ricsi is, akivel együtt edzettünk egész héten. Ricsi – Dumity Richárd – mozgássérült sportoló, vagyis nem „hagyományos” módon síel – mozgáskorlátozottságából adódóan ezt nem tudná megtenni – helyette van speciális síléce. Aki hozzám hasonlóan nem látott korábban ilyet, annak úgy tudnám leírni, mintha egy szék, a négy lába helyett egy sílécen állna, ez a monosí. Külső szemlélőként úgy érzem, kell hozzá jó nagy adag kurázsi, hogy ebbe beleülve lecsússzon valaki egy havas lejtőn. Ugyanakkor a hét folyamán arról is meggyőződhettünk, hogy Ricsibe nem csupán bátorság szorult. Szívós kitartás és szorgalom is jócskán akad a fiatal srácban, kitartóan készül a következő versenyére, a Téli Paralimpia Játékok kvalifikációjára. Példája ránk is hamar átragadt, hiszen mi is a Szervátültetettek Téli Világjátékára készülünk.

Dumity Richárd – Ricsi egy gyermekkori baleset miatt 3 évesen kényszerült kerekesszékbe Életének meghatározó része a napi sport, a mozgás, amely mellett államvizsgájára készül mezőgazdasági mérnök szakon. Hatalmas elszántággal és energiával készül Fábián Attila edző segítségével a januárban Lillehammerben megrendezendő World Para Snow Sport Championship – versenyre. A sikeres szereplésért mindannyian szurkolunk neki.

Vecsei Erzsébet (Sissy, középen)

Minden délelőtt 8-11-ig edzettünk, majd egy ebédszünet után ismét kimentünk a pályákra. A hét folyamán először az óriáslesiklásra, utána pedig a szlalomversenyekre készültünk. A kitűzött pályán eltérő nehézségű etapokat állított fel az edző, hogy különböző technikákat sajátíthassunk el.

Attila mindig kiválóan felmérte – időnként az arcunkról leolvasta – hogy mennyi edzés az, ami nem terhel túl bennünket, hiszen 3.000 méter fölött sokkal hamarabb elfárad az ember. Emellett végtelenül türelmes, mindenkire egyaránt odafigyel, és segít javítani az illető technikáját.

Motiváló volt hallani, ahogy napról napra dicsérte fejlődésünket, és korrigálta az esetleges hibáinkat. Amikor a hegyről leértünk, a szálláson nyújtógyakorlatokat végeztünk, hogy az izmainkat a megfelelő állapotba hozzuk. Esténként Attila kiértékelte a napot, és áttekintettük a másnapi pályát, amit ő edzés előtt tűzött ki.

Este jó volt egy kicsit összegyűlni, és hallgatni azoknak a történeteit, akik már voltak szervátültetett versenyeken és világjátékokon. Sok érdekes és tanulságos dolog hangzott el, mert vagyunk jó páran a csapatban, akik még nem jutottunk el nemzetközi versenyre, nem éltünk át ilyen élményeket.

A csapatösszetétel igen vegyes, van szívtranszplantált, csontvelőátültetett, két májátültetett és hat veseátültetett. Kilencen sílécen, egyikünk pedig snowboardon vágott neki az akadályoknak. Megtiszteltetés, hogy néhány napra a huszonhatszoros magyar snowboardbajnok, Pátkai Marcell is csatlakozott hozzánk Szervánszky Zsolt snowboard – világbajnokunk felkészülését segíteni.

Egyik nap a síliften való utazás közben faggattam ki egyik sorstársamat a csontvelőátültetés mikéntjéről. Sosem gondoltam volna, hogy az edzőtáborban nem csak lesiklás közben, hanem még a felvonón is tanulhatok új dolgokat.

Az időjárás a hét nagy részében kegyes volt hozzánk, de azért megmutatta, hogy a hegy tetején ő az úr. Volt verőfényes napsütés, de akadt olyan alkalom is, amikor akkora köd ereszkedett le, hogy a sífelvonót alig találtuk meg. Érdekes tapasztalat volt ez utóbbit megélni, ugyanakkor, ha lehetne választani, mindannyian a napsütésre szavaznánk.

Nagyon hasznos volt ez a tábor, mindannyian sokat fejlődtünk és az élmények mellett újabb tudással gyarapodva tértünk haza. Mindannyian várjuk a következő edzőtábort, újoncként a csapattársaimat is nagyon megszerettem, és a síelési technikám is sokat javult. Zárszóként csak egy korábbi, nagyon sikeres projektnek a sítáborhoz módosított szlogenjét tenném ide: Millió lesiklás az életért!

Vecsei Erzsébet (Sissy)

Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2021/3. számában jelent meg.