Húsvéti ébredés

Erika boldog családi életet élt. Sportolt, nem dohányzott, alkoholt is csak egy koccintás erejéig fogyasztott. A férjével nevelték két gyermeküket. Végül hárman maradtak lányok az addigi legnagyobb megmérettetésre.

A karácsony az első riasztást hozta, a májtranszplantációt a húsvét.

Hány évesen derült ki, hogy beteg vagy?

20 évesen – véletlenül – derült ki, hogy örökletes policisztás máj- és vesebetegségem van.

Szegeden az egészségügyben dolgoztam, mint osztályvezető-helyettes a neurológiai rehabilitációs osztályon. Egyik nap munka közben begörcsölt a jobb oldalam egy finom töltött káposzta fogyasztása után. Az ultrahang mutatta ki, hogy örököltem anyukám betegségét. A májamnak akkor még semmi baja nem volt, csak a vesémnek. Dolgoztam ugyanúgy tovább, néha megjelentem a kötelező kontroll vizsgálatokon, de nem sokszor. 

Mikor fordult komolyabbra a betegséged?

2012-ben a munkahelyemen egy calici fertőzésnek köszönhetően két hónapig hasmenés gyötört – elég nagy hasgörcsökkel -, így colitis ulcerosaval kezeltek két évig. A vesémnek csak annyi tünete volt, hogy mivel eléggé sokat emeltem munkából adódóan, a ciszták néha megrepedtek. Az okozott kisebb nagyobb felülfertőzést, de a nefrológian kezelték.

2013-ban a ciszták elkezdtek nőni, volt májpunkció is, de ez csak időleges megoldást hozott. 

A májtranszplantáció lehetősége mikor vetődött fel?

2014-ben nagyon vérszegény lettem, a májamon is egyre nagyobbak lettek a ciszták, amik elnyomták a gyomrot és a beleket – akkorákra nőttek meg. Állandóan hányingerem volt, gyakran hánytam, ha picit többet ettem. Nagyon gyorsan, három hónap alatt tíz kg-ot fogytam. Ebbe magánéleti problémák is szerepet játszottak, a férjemmel külön váltunk, hirtelen egyedül maradtam a lányaimmal. Nem tett jót. 

2015-ben végül a ciszták sokasodása és növekedése miatt szóba került a májtranszplantáció lehetősége és elkezdődtek a kivizsgálások.

Hosszú idő volt, míg listára kerültél?

A sok fogyás miatt kicsit várni kellett, de az állapotom tovább romlott. Állandó hányinger, étvágytalanság, a haskörfogat nőtt. Közben két helyen is dolgoztam. A lányaim akkor voltak 12 és 15 évesek. Nekik sem volt könnyű. Mind a hárman megszenvedtük ezt az időszakot. Majd a születésnapom előtt egy nappal, 2017 április 6-án tettek fel a májtranszplantációs várólistára.

Hány hónapot voltál a májtranszplantációs várólistán?

Évekbe kell számolni, mert két évet vártam az első riasztásra. Akkor jött, amikor nem is számítottam rá. 2018 karácsony előtt influenzás lettem, a szabályokat követve betelefonáltam és jeleztem ezt a Transzplantációs Klinikának, a rendszer viszont valamiért nem rögzítette. Így meglepetésként ért, amikor megszólalt a telefon karácsony másnapján, hogy van számomra egy megfelelő máj. Természetesen ezt az akut betegség miatt el kellett akkor halasztani. 

Nagyon megrendítő volt, hogy az első riasztás nem sikerült? 

Nem voltam még akkor felkészülve rá. De nem kellett sokat várni. 

2019 április 19-én húsvét előtt – mint minden évben -, kirándulni készültünk a lányokkal a szegedi vadasparkba. Ekkor jött a riasztás. Fél óra sem telt el és megérkezett a mentő, vitt Budapestre a Transzplantációs Klinikára. A máj pedig – mint megtudtam – Belgiumból érkezett. Nagyon gyorsan lezajlott minden.

A lányokra akkor ki vigyázott?

Senki. Mind a ketten hirtelen fel kellett, hogy nőjenek a feladathoz. Akkor volt Gerda 19 éves, Dorka pedig 16. Bár anyukámék a közelben laknak és sokat rájuk néztek, de egyedül végeztek minden feladatot. Még a cserépkályhába is megtanultak egyedül begyújtani. Egy családi barát volt, aki sokat segített nekik. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ennyire ügyesen megoldottak mindent.

Mire emlékszel az első napokból?

Elég homályos minden, sokra nem emlékszem. Sokat aludtam. Voltak bent a lányok a nővéremmel. Állítólag nem voltam szép látvány. A nővérek nagyon gondosak voltak velem. Húsvét vasárnapra azt kaptam, hogy először ültettek fel az ágyban. Erre viszont nagyon jól emlékszem, mert fájt a hasam. A lányok is hívogattak minden nap.

Kedden kerültem osztályra és miután kiszedték a katétert, a fogamat összeszorítva lépésről lépésre elindultam. Onnantól hamar gyógyultam, végül 17 nap után hazaengedtek.

Otthon hogyan teltek az első napok?

Nagyon nehéz volt. Elég vérszegényen jöttem haza és szédültem. S bár a lányok kiszolgáltak és sokat megtettek értem, de a feladatokat nekem is csinálni kellett. Az autóba is hamar be kellett ülnöm, hiszen csak én vezetek és be kellett vásárolni. Ezt a lányok megtették, míg én kint vártam rájuk.

A veséddel most mi a helyzet? 

Egyelőre várakozó állásponton vagyunk. Viszonylag jók az értékek és remélem, egy darabig bírni fogja. Az új májtól már van elég helye.

Tudjuk a családi halmozódást, nagymamám dializált, édesanyám is vesetranszplantált, időközben pedig kiderült, hogy a nagylányom is örökölte. De nagyon bízunk az orvostudomány fejlődésében. Pozitívan nézünk a jövő elé. 

Hogyan készültök most a húsvétra? 

Nagy bulit csapunk magunkban, hiszen nem csak a húsvétra készülünk, hanem Nagypénteken lesz a kicsi lányom 18. születésnapja. Sütünk, főzünk és kint a kertben grillezni fogunk. Örülünk az életnek és annak, hogy hárman együtt lehetünk.

Üzensz valamit a szervátültetésre váróknak? 

Üzenem mindazoknak, akik várnak valamilyen szervre, hogy kitartás, mindig csak a kezdet nehéz. Minden rossz után csak jó jön! Nem szabad félni, élni kell a lehetőséggel, hogy ezt megkaphattuk.

A gyógyuláshoz három dolog kell. Orvos, kitartás és mi magunk.

Ne félj attól, hogy lassan haladsz; egyedül attól félj, hogy egy helyben állsz!

Faragó Erika/ Nagy Mara