Ki kell tartanunk!

Rajtunk is múlik mások élete

Tavasszal mindenkin úrrá lett a rémület és senki számára nem volt kérdés, mit kell tenni. Tettük a dolgunkat magunk is sorstársaink védelmében. Akkor Magyarország megúszta a tömeges megbetegedést és a nagyszámú halálesetet. Most, október végén napi 2000 fölötti az igazolt fertőzöttek száma, óránként több mint két életet veszítünk el, és nem látni, hogy merre haladunk. Közben a vírus mellett új veszélyekkel is szembe kell néznünk: a vírus- és maszktagadók táborával, a maszkot helytelenül viselőkkel, továbbá a még meg el sem készült védőoltás ellen tiltakozókkal. Vajon mi történhetett tavasz óta? Kik és miért acsarkodnak egy, a szervátültetetteknek szóló, a vírusfertőzés tévhiteit bemutató videó kommentjeiben? 

Tavasz 

Szövetségünk a szervátültetettek védelmére még márciusban tízpontos cselekvési tervet hozott létre. Ebben a maszkokkal, anyagi támogatásokkal segítő segélyalapok létrehozása mellett az ellenőrzött és érthető információk átadására, törvényi változásokra, a test és a lélek karbantartására tett közzé ajánlásokat, könnyen érthető videóüzeneteket. „Mozgáspercek Erzsikével”. Kiss Erzsébet, testnevelő tanár, sportújságíró, Szervátültetettek Szolgálatáért díjas önkéntesünk. Erzsike a maga temperamentumával mutatott különböző gyakorlatokat otthon is végezhető mozgásokhoz 10 részben 10 héten át motiválta az ő nem kevés követőjét, nagy sikerrel.

Az új rendeletek és támogatási lehetőségek közötti eligazodást segítette Berente Judit és Vajtó-Tilhof Ingrid, szövetségünk elnöke, illetve alelnöke által készített videók és tájékoztatók. 

A „Pszi csapat”, vagyis Garai Dóra és Tusor Lilla pszichológusunk és Gallus Edit családterapeutánk fáradhatatlanul készítették a szervátültetetteket leginkább érintő problémákban segítséget nyújtó videókat és egy-egy nagyobb téma élő beszélgetős műsorát, a Podcastokat, Lelki immunerősítő néven. Ezek mellett egyéni segítséget is nyújtottak, amely programokat szövetségünk finanszírozta támogatóink segítségével.

Nekem a szövetség stratégiai és orvos igazgatójaként a szakmával konzultálva kellett időről időre összefoglalni könnyen érthető nyelven a legfontosabb tudnivalókat, elmagyarázni a miérteket és a védekezés szabályait. 

Összesen 33 információs videó és 10 podcast készült. Ez így kimondva sem kevés, de akkor talán érződik a „kihívás”, ha hozzátesszük, hogy nulla gyakorlattal kellett folyamatosan és érthetően beszélnünk 5-10 percen át egy mobiltelefonba úgy, hogy ne bakizzunk, a háttér semleges és jól megvilágított legyen stb. Az első mindig a legnehezebb… és ez igaz is volt.  Egymásba öntöttük a lelket, ami ránk is fért, hiszen 15-20 próbálkozásba és több mint fél napba is került, mire minden flottul ment, de átlendültünk a holtponton. Azért a sokadik videó még ma is alapból 3-4 óra.

A videók feliratozásában, vágásában Szekeres Máté „médiamindenesünk” végezte el a szükséges simításokat, illetve Feszt Tímea készítette elő és tette ki a Facebookra. Egy igazi jó csapat jött össze így a karantén idején. Az alábbiakban a saját tapasztalataimat osztom meg, amelyek az orvosi információk rész témáját befolyásolták. 

Nyár 

Enyhülést hozott a nyár eleje a fertőzések tekintetében, és elhittük, hogy itt lehet a vége. Ki kellett ereszteni a gőzt a palackból és ezt sokan sokféle formában tették. Figyelmeztetésekben nem volt hiány akkor sem, de láthatóan kevesen fogadták meg a szakemberek tanácsait. Nem látszott a vihar, csak néha egy-egy felhő az égen. Elvétve voltak halálesetek, kevés volt a fertőzött és ezek tükrében nehéz volt elképzelni a szakemberek „riogatásait”, hogy lesz még egy őszi hullám, ami jóval súlyosabb lehet. Nyáron az átutazó vendégmunkások által használt útvonalak és kiszolgáló egységek veszélyeire figyelmeztettünk elsőként, mivel tőlünk keletre már akkor tombolt a járvány.

Augusztusban a külföldre utazókban láttuk a legnagyobb veszélyt, hiszen Magyarország zöld besorolású volt, míg a környező, különösen a tengerparti országok nem. Szintén augusztusban robban a Balaton, és személyesen is megtapasztaltam, mennyire semmibe vették az emberek az intő szavakat. Mintha semmi sem történt volna, zsúfoltak a büfék és a strandok, se maszk, se távolságtartás. De ne gondoljuk, hogy szeptemberben, amikor már látszott, hogy a járvány gyorsuló pályára került – köszönhetően részben a nyaralás felelőtlen perceinek –, észbe kaptunk volna. Futóversenyek, sportrendezvények garmadája, ahol egymás mellett voltak maszk nélkül ezrek, zsúfoltak az éttermek stb. 

Ősz  

E cikk születése idején, októberben, amikor napi 2-3 ezer detektált fertőzött van, még mindig arról kell beszélni, hogy a maszknak el kell takarnia az orrunkat, mivel akadálytalanul távozhat a kilélegzett levegő párájához kötődve a vírus. Nos, a szeptemberi, „Hibák és tévhitek járvány idején” videóüzenetemben a leggyakoribb tévhitekre hoztam fel cáfolatokat. Arra például, hogy megfulladunk, hogy az oxigénhiány agykárosodást okoz, hogy csak az hordjon maszkot, aki fél, hogy együnk sok vitamint, mert az megvéd stb. 

Arra nem számítottam, hogy viszonylag hamar 128 000 embert ér el 501 megosztással. De a legmellbevágóbb a vírustagadók és maszktagadók nyomdafestéket nem tűrő szitkozódása és a tudománytalan állítások (butaságok) mantrázása volt. Hallottam már róluk, de most először jelentek meg a szervátültetetteknek szóló oldalunkon. És ekkor kicsit megnézegettem a kommentelők profilját, hogy miket osztanak meg, egyáltalán kik is ők valójában? Nos, sajnos vannak közöttük gyermekeikkel mosolygó apák és anyák, gimnáziumot, főiskolát végzettek is néhányan, de a többség kevésbé iskolázottnak tűnt. Ők nemcsak hogy nem hiszik el, hogy van járvány Magyarországon, hanem tagadják, hogy a világban egyáltalán történt ilyesmi. Az egész valamilyen összeesküvés része.

Sajnos szószólóik között felbukkant két orvos és egy gyógyszerész is. Állításuk szerint az egész történet lényege, hogy valakik „erőszakos propagandával az emberiséget rabszolgasorsba kényszerítsék”. Róluk és az üzleti vállalkozásaikról, a vitaminbizniszről részletesen ír egyébként a Telex hírportál szeptember 29-i cikkében.

De miért is írom le mindezt? Mert nagyon sok embert megtévesztettek, akik jól láthatóan valami ellen lázadnak és eszközként kapóra jött nekik a maszk, a járványügyi korlátozások, mint az „elnyomás eszközeinek” a tagadása. Október vége van és még mindig ilyen és ehhez hasonló kommenteket látni. 

Mit tegyünk tehát? 

Képletesen szólva: mind egy csónakban ülünk. Aki viseli (és megfelelően, orrát eltakarva viseli!) a maszkot, az védi a környezetét a fertőzés terjedésétől. Hiszen lehetünk fertőzők tünet nélkül, vagy lehetünk fertőzők egyszerű náthára emlékeztető tünetekkel, amelyek föl sem tűnnek számunkra. De fertőzhetünk a tényleges tünetek kialakulása előtt is 2-3 nappal. Így ebben a „közös csónakban” együtt ülünk a maszkot helyesen viselőkkel, akik két kezükkel befognak egy-egy lyukat (képletesen az orrunkra és szánkra gondolok), hogy ne folyjék be a víz a képletes csónakba.

De azokkal is együtt ülünk benne, akik nem hisznek vírusban-maszkban, vagy akik nemtudásból nem viselnek maszkot, vagy gondatlanságból – esetleg lustaságból – „orrukat lógatják ki”. Náluk akadálytalanul ömlik be a víz a csónakba. Sajnos, mire fölfogják – ha fölfogják – ennek a jelentőségét, esetleg késő lesz… Ne legyünk restek „felvilágosítani” őket, hogy nemcsak magukat, bennünket is veszélybe sodorhatnak. Csak így kerülhetjük el a komolyabb korlátozásokat, a fertőzés akadálytalan terjedését.

Egy kis önfegyelem, odafigyelés. Ennyi a titok! Nem pedig megkérdőjelezni a szakemberek véleményét, ajánlását. Ez nem pártpolitika, ez nem hitbéli különbség, nem szabadságharc, hanem járvány. Járvány, amely rendkívül „demokratikus” és ideológiától függetlenül egyenlő eséllyel kaphatjuk el. Emeljük föl a szavunkat, tartsuk be a szabályokat, tegyünk ellene, tegyünk magunkért! 

Dr. Grózli Csaba 

Az eredeti cikk a Szervusz újság 2020/2. számában jelent meg.