Az öngondoskodásról

Mit is jelent az öngondoskodás?

Önmagam szeretete, felismerni mi a jó, mi a rossz nekem. De ami a legfontosabb, hogy az öngondoskodás nem önzőség, hanem felismerés, hogy saját magunknak mik a szükségletei. Sőt, akkor vagyok önző, ha nem figyelek magamra. Mert akkor nem tudok a többiekre sem figyelni, hiszen nem érzem jól magam a bőrömben

Nem rég egy új klienssel kezdtem el beszélgetni, aki elmesélte, hogyan történt a transzplantációja. Ami számomra meglepő volt, hogy amikor a transzplantációja körüli élményről beszélt, akkor nagyon keservesen elkezdett sírni. Azért sírt – azt mondta -, rettenetes mi történt az ő hozzátartozóival, hogyan terhelhette le ennyire őket. Számomra az volt elgondolkodtató, hogy saját magáról, a saját maga érzéseiről, félelmeiről, szorongásairól, a fájdalmairól – amin átesnek az emberek a transzplantáció során -, ez nem jelent meg.

Vagy mondok egy másik példát. Amikor arról kérdeztem hogyan jutott el a transzplantációig akkor elmondta, hogy nagyon korán voltak már testi, fizikai jelei annak, hogy valami nem stimmel, de ő nem ment el orvoshoz, mert ő egy kemény ember, nem törődött vele. Amúgy is az ő családjukban nem volt divat a nyavalygás. Annyira későn ment el orvoshoz, hogy nem lehetett már megállítani a szervének a romlását, egyből az volt a diagnózis, hogy szervátültetésre szorul.

A különböző korú emberek nagyon másképpen állnak ehhez a témához.

Maga a fogalom ez nem tisztázott, hogy ez mit jelent. Szervátültetettként én is úgy éltem meg (Gallus Edit), hogy velünk történnek a dolgok, nincs időnk magunkkal foglalkozni. A vége felé begyorsulnak az események számtalan kivizsgálással és egyebekkel. Mikor a gyerekem lett beteg, akkor tapasztaltam meg a másik oldalt, hogy tehetetlenségben várni és csak nézni az eseményeket számomra is nehezebb volt.

Volt egy transzplantált pár, akik nagyon sok nehézségen voltak túl. Ez jellemző, hogy amikor már vehetnének levegőt, akkor üt be a krach és elbizonytalanodtak a kapcsolatukban. Kiderült, hogy a férfi többször meg is csalta a szervátültetett feleségét és minden esetben megbocsátott a feleség. Amikor arról kezdtünk beszélni, hogy miért is van ez így, akkor azzal kezdte, hogy én szervátültetett vagyok – mondta kicsit félénken -, a férjem pedig egészséges, nekem pedig hálásnak kell lennem, amiért felvállalt engem. A közös munka kapcsán végül úgy éreztem, hogy sikerült megszeretnie magát. Amikor engem megbántanak, megcsalnak, nagyon fájdalmas dolog, de ha én bántom meg magam, én csalom meg, cserben hagyom magam, az a legnehezebb téma, és ezen ilyenkor sokat kell dolgozni.

Hogyan bánjunk önmagunkkal?

Hogyan vállaljunk felelősséget önmagunkkal szemben?

Mi az öngondoskodás?

Miért fontos, hogy szánjunk időt magunkra?

Ezekre a kérdésekre és még sok egyébre próbálnak választ adni pszichológusaink:  
Dr. Garai Dóra, pszichológus és családterapeuta 
Tusor Lilla, klinikai szakpszichológus 
Gallus Edit, mentálhigiénés szakember és családterapeuta