Nyitás Covid után, avagy merjek, vagy ne merjek?
Ebben a részben a Covid utáni nyitásról beszélgetünk. Ez talán hasonlít ahhoz, amikor a sötétből a fényre megyünk. Várjuk már, de még hunyorgunk kicsit, idő kell, míg tisztán, élesen látunk. A nyitásra is készülnünk kell! Vissza kell találnunk magunkhoz, az érzéseinkhez. Meg kell keresnünk azokat a dolgokat, amiket tudunk kontrollálni, amiben biztonságban tudjuk érezni magunkat. Hogy hogyan is?
Amikor kitaláltuk azt, hogy a nyitásról szóljon és ennek a mindenféle vetületeiről ez a mai alkalom, akkor erre jöttünk rá, hogy ez a téma ez rengeteg mindent felhoz és felvet azzal kapcsolatban, ami történik bennünk, a kapcsolatainkban és a világainkban is, és el lehet mondani, hogy a nyitás legalább annyira nehéz, int a zárás volt sok szempontból, van akinek még talán nehezebb is.
Volt akinek a bezárkózásban segítettek az egyértelmű szabályok és az, hogy lehetett tudni, hogy mit csináljunk, mit nem szabad csinálni, a nyitásban viszont van egyfajta bizonytalanság. A bizonytalanságról pedig el lehet mondani, hogy sokszor félelmeket szül és sokszor indulatokat szül és ennek most mindenféle vetületeit meg lehet élni.
Természetesen beszélünk a jó részéről is,
hiszen jó részei is vannak a nehéz részei mellett.
Ebben a nyitásban is vannak szélsőségek, vannak, akik megpróbálják ugyanazt az életet élni, mint a járvány előtt és elkezdik újra gyűjteni azokat az élményeket, amik kimaradt és úgy csinálni, mintha mindez meg sem történt volna és vannak, akik nagyon óvatosan lépkednek ki újra a barlangból a fényre és eddig nem feltétlenül tudták megtalálni azt a biztonságérzetet amit keresnek, vagy amit szeretnének megélni. Sokfélék vagyunk és sokféleképpen küzdünk ezzel a helyzettel.
Idő kell ahhoz, hogy tisztán lássunk és erre is készülne kellene.
Talán azért is nehéz a változást megszokni, mert minden változás, így az örömteli változás is alkalmazkodást kíván, az alkalmazkodás az nagy belső erőfeszítéseke kerül, nagyon sok lelki energiát visz el és talán ezért is van, hogy nem tudjuk egyből örömtelien fogadni, vagy hogy a szorongás is megjelenik.
Eltűntek a keretek, a nagyon szoros bezártság, beszabályozottság, amit meg kellett szoknunk az elmúlt időszakban és ami a transzplantált embereknek talán ismerősebb és kezelhetőbb, hiszen van róla tapasztalatuk, a nyitással mintha ezek a keretek eltűntek volna, illetve mindenkinek a saját, biztonságos kereteit kell megtalálnia.
Gyönyörű erőforrás és támogatás, segítség lehet ebben a témában Mocsonoky Anna: Szervátültetett vagyok című interjúkötete is, mely nemrégiben jelent meg és a könyvesboltokban megtalálható. Elolvashatjuk benne, hogy milyen megélni a csatákat és veszteséget és aztán később újra megtalálni a szépet és a jót.
A könyv megvásárolható IDE KATTINTVA!
Hogyan csapódik le ez az új változás?
Sokan élik meg a nyitás bizonytalanságát, hogy ezt most hogyan?
Valóban eltűntek a keretek?
Hogyan tudunk, össze tudunk-e hangolódni azokkal, akik más szabályrendszert állítottak maguknak?
Visszatérhetünk ugyanoda, ahol a járvány előtt éltünk?
Van-e olyan, amit tovább tudunk vinni ebből az időszakból?
Mi az, amivel több lettem ebben az időszakban?
Ezekre a kérdésekre és még sok egyébre próbálnak választ adni pszichológusaink:
Dr. Garai Dóra, pszichológus és családterapeuta
Tusor Lilla, klinikai szakpszichológus
Gallus Edit, mentálhigiénés szakember és családterapeuta
