Test-kép
A keleti bölcseletek szerint testünk olyan, mint a ruhánk, amit hordunk. Életünk végén a halhatatlan lélek kiszáll belőle, rövid utazás után pedig új testben, új ruhában folytatja a tapasztalást, tanulást. A test így nem más, mint egy komplex és érzékeny burok. Problémáink egy része pedig abból fakad, hogy teljesen azonosulunk ezzel a burokkal, elhisszük, hogy a testünkkel vagyunk egyenlőek, nem pedig a lélekkel, ami benne lakik.
Sokan, akik megtapasztaltak komolyabb betegséget, életveszélyt, átélték a felismerést, hogy a testi egészség mennyire törékeny és fontos.
Beszámolnak arról, hogyan döbbentek rá: szinte minden megoldható vagy elengedhető az életben, ha megvan hozzá a test egészsége. Ha ez hagy minket cserben, ez kerül veszélybe, hirtelen minden más probléma aprónak, jelentéktelennek tűnik.
A betegségek, vizsgálatok, beavatkozások, műtétek nyomokat hagynak a testen, megváltoztathatják, megváltozhat az is, ahogy érezzük magunkat benne. Korábban talán közhelynek tűnt, de ezekben a helyzetekben – hacsak nem fojtjuk el teljesen a gondolatot – szembe kell nézni a saját testünkkel való kapcsolatunkkal és újraértékelni, újratanulni azt.
A fájdalmak, hegek, sebhelyek, a félelem elszakíthatnak bennünket a saját testünktől.
Van, aki annyira idegennek érzi magát benne, hogy szinte nem is foglalkozik vele tovább; szégyent, dühöt és elkeseredettséget érez nem csak a fájdalmak, hanem a félelem miatt is, hogy soha többé nem fogja magát jól érezni a bőrében. Ilyenkor talán megéljük azt is, hogy nem vagyunk szerethetőek többé az egészégért folytatott küzdelemben szerzett sebekkel.
Nők és férfiak, különböző korosztályok másként mennek keresztül ezen a folyamaton. Hatalmas szerepe van szeretteink, barátaink hozzáállásának is abban, hogyan tanulunk meg együtt élni újra és újra ezzel a tökéletlen, mégis lenyűgöző burokkal – a testünkkel. Nekik is, akárcsak azoknak, akik átélték a betegséget, időbe telhet megismerni, elfogadni a változásokat.
Fontos lépés ebben a folyamatban elfogadni, hogy minden változik, így a testünk is. Ez azonban nem feltétlenül csak romlást jelenthet. Sokat tehetünk a gyógyulásért, regenerálódásért fizikai szinten, de a változás első lépése meglátni, megszemlélni, megismerni és elfogadni azt, ami van.
Ha vannak olyan pontok, területek a testünkön, aminek megváltozása különösen nehéz a számunkra, szánjunk időt arra, hogy annak a résznek a nevében is elgyászoljuk az elveszített érintetlenséget. Ezek a nyomok azt is jelzik, hogy kitartás, elszántság és akaraterő lakik a testben és lélekben, ami segített kibírni a nehézségeket, és képessé tett a gyógyulásra, ebből büszkeséget nyerhetünk, amikor nehéznek érezzük a terheket.
A gyógyulás – mint minden gyógyulás – hosszadalmas lehet, tele hullámhegyekkel és ‑völgyekkel.
Ebben a folyamatban ott lehet a tapasztalás, hogy a testnél mennyivel több az ember. A személyiségünk változik a tapasztalatokkal, kedvességünk, gesztusaink, humorérzékünk, gondolkodásmódunk, szeretetünk ugyanaz marad, és ezek azok a dolgok, amik miatt tulajdonképpen azok vagyunk, akik. Ezek miatt vannak velünk a szeretteink.
Fontos, hogy időt szánjunk erre a folyamatra, figyeljünk rá, ha szükséges beszélgessünk erről valakivel, aki felé bizalommal fordulhatunk. A változás adott, a változás irányára azonban hatással vagyunk.
Tusor Lilla
pszichológus
