A mi VASEMBERÜNK! 

2020-ban, az egyesületünk alapításának idején, az elsők között ismertem meg Istvánt. Örültem, hogy Vas megyei, Szombathelyhez közel lakik, és persze a legjobban annak, hogy azonnal felajánlotta segítségét majdani közösségünk létrehozásához.

Már az első beszélgetésünk során szóba került természetesen a sportoláshoz, aktív életvitelhez való viszonya. Ekkor annyit tudtam meg, hogy rendszeresen kerékpározik egy baráti társasággal, s szerveznek hétvégi túrákat közösen. 

Nem sokkal később azt is elmondta, hogy elkezdett úszni járni, s az a terve, hogy megtanulja „rendesen” az úszás technikáját. A legközelebbi kvalifikációs versenyre felhívtam a figyelmét, szeretettel várjuk, szükség van az utánpótlásra, méresse meg magát. Meglepődtem, hogy nem kérette magát, hanem beleállt a kihívásba. Utólag megtudtam, ekkor már rendszeresen járt edzeni, csak nem verte „nagydobra”. Elmentünk az első versenyére, átéreztem, hogy milyen lehet neki kezdőként, teljesen ismeretlenek között, még bizonytalankodva, megméretni magát. Ilyenkor még a fogadtatás sem olyan, mint a visszatérőké, pl. a nevét többszörösen elírták.  

Soha nem fogom elfelejteni, amikor a 100 m-es mellúszásban a mellettem levő sávban 75 m-nél elhúzott mellettem! Nekem ez kicsit nehéz volt, de Rá nagyon büszke voltam, ő pedig a talán túlzott szerénységével csak annyit mondott utána, hogy nem volt ez valami jó. 

Rendszeresen jártunk bowlingozni, ahol néha rákérdeztem, hogy mennek az edzések, s egyszer csak azzal lepett meg, hogy elkezdte a futást is! 

Tudomásomra jutott, hogy a következő világjátékokon új versenyszám lesz a sprint triatlon, ami 500 m úszás, 20 km kerékpározás és 5 km futás egymás utáni teljesítése. Nagyon feldobott ez a lehetőség, fejembe vettem, hogy megpróbálok rá felkészülni. Meséltem erről neki is, s rendkívül pozitívan reagált.

Ahhoz, hogy kvalifikálhassuk magunkat, az idei évben két hivatalos triatlonversenyen kellett részt vennünk (egészségesek között), legalábbis ez volt a szakmai oldal, az anyagi oldal pedig a másik meghatározó. Emberünk egyre jobb lett mind a három számban, szorgalmasan, triatlonedző segítségével rótta a kilométereket vízben, bringán és aszfalton. 

Idén tavasszal az egyik vasárnapi bowlingozásunk közben mellékesen elejtette, hogy benevezett (!) a Vasi Vasember triatlonversenyre. Ez egy nagy hagyományokkal rendelkező, nagyon komoly hazai rendezvény profik és amatőrök részére. 1450 m úszás, 40 km kerékpározás és 10 km futás után lehet célba érni, s a szombathelyi Csónakázó tó és környéke a lebonyolítás helyszíne. Előszőr azt hittem, szórakozik velem, de csak bizonygatta, s rá kellett jönnöm, komolyan gondolja. Ezután már jobban figyeltem a felkészülését, az érzéseit, eltökéltségét, s nagyon szorítottam neki, hogy meg tudja csinálni.

Ott voltam a versenye utolsó számának teljesítésénél, az utolsó 3×2 km-es futását közelről láthattam, s meghatódva szurkoltam neki, mert láttam, hogy ez már ott a végén nagyon fáj. Nehezen mozgott már, de változatlan sebességgel végigcsinálta azt a három kört is! A teljes távot 3 óra 35 perc alatt teljesítette, mellyel ráadásul korcsoportjában több versenyzőt is megelőzött! 

A befutója után is nagyon szerény volt, de jó volt hallani és látni, hogy megkönnyebbült, hogy megfelelt saját magának, s talán egy icipicit büszke is volt magára. 

Gratulálunk Béla Istvánnak, aki a sport iránti alázatával, sportemberi kvalitásaival, emberségével, sporttársai segítésével igazi példát mutat nekünk, s nem mellesleg egyesületünk egyik elnökhelyetteseként a kis közösségünkért is sokat tesz! 

További sok sikert kívánok Neked az élet minden területén, köszönöm, hogy megismerhettelek! 

Iker László István /GyőrSzeVas elnök/

Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2022/2. számában jelent meg.